|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 18 találat | lapozás: 1-18 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Gyurgyík László 1996. december 11.A budapesti Balázs Ferenc Intézet 1994-ben történt megalapítása óta - az egyetemes magyar társadalomkutatás történetében elsőként - végez reprezentatív mintákon megvalósított összehasonlító szociológiai kutatásokat a határon túli magyarság körében. Munkatársai négy társadalomkutató műhely /TM/ keretei között végzik az adatgyűjtést. Ezek: Stúdium TM - Nagykároly /Románia/, Spectator TM - Szepsi /Szlovákia/, Spektrum TM - Beregszász /Ukrajna/ és Sensor TM - Ada /Jugoszlávia/. Az alapítási elvekről, az eddigi eredményekről, a folyó kutatásokról dr. Dobos Ferenc kutatási igazgató számolt be a vele készült interjúban. Felismerték, hogy a kárpát-medencei kisebbségben élő magyarságról eddig nem készült a közösséget teljes mértékben lefedő szociológiai felmérés. Kellően megalapozott és átfogó szociológiai kutatások híján nem beszélhetünk a kisebbségi magyarság értékrendjét tekintve az ismeretek /önismeret/ csaknem teljes hiányáról beszélhetünk, állapította meg. Az intézetet az Interetnica Alapítvány hozta létre, amely komoly áldozatot vállalt az intézeti struktúrák megteremtése érdekében. A kutatások finanszírozását támogatja a Pro Professione Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a most folyó asszimilációs kutatásuk költségeihez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is hozzájárul. A felsorolt határon túli társadalomkutatási műhelyekkel szerződéses viszonyban állnak, melynek az a lényege, hogy a magyarság egészére kiterjedő kérdezőbiztosi hálózatot működtetnek. A négy országban összesen 100-150 együttműködő vállal áldozatos /az 1994-es árakon megfizetett/ munkát. A helyi kutatásszervezők a következők: Sorbán Angéla /Nagykároly/, Jasztrebinácz János és Mirnics Károly /Ada/, Kovács Elemér /Beregszász/, Lampl Zsuzsanna és Gyurgyík László /Pozsony/. - Befejezett és - reményeik szerint - változatlan formában hamarosan megismételt, tehát időbeli összehasonlítást is lehetővé tevő értékrendkutatásaik a kisebbségi lét alapproblémáit vizsgálták. - Eddigi kutatásaik egyik legfőbb tapasztalata, hogy a határon túli magyar közösségek autonóm entitásként vannak jelen régiónk társadalmi és politikai életében. A kisebbségi magyarság közel azonos stratégiák mentén szervezi életét és próbál választ adni a folyamatos kihívásokra. A vizsgált közösségek értékrendjüket tekintve képesek azonos minőségként megjelenni mind a többségi nemzet, mind az anyaország viszonylatában. A megkérdezettek döntő többsége csupán a közösség fennmaradását elősegítő külső elemeket kész befogadni/integrálni. Ez az oka annak, hogy egyik közösség sem hajlamos a sajátjától eltérő anyaországi értékrend mechanikus átvételére. Emiatt nem találkoztak sehol a magyarországihoz hasonló mértékű baloldali értékrend /nosztalgiák/ meglétével. - Néhány szórványterületet leszámítva beolvadási tendenciákat nem regisztráltak. Mindegyik magyar közösség az eredeti identitást megőrizni kívánó túlélési stratégia mellett tette le a garast. - Erdélyi felmérésük legfőbb tapasztalata: a megkérdezettek értékrendjét a hagyományos értékek dominanciája jellemzi. Mindez nem jelenti a megrekedt, "beszűkült" kategóriát, a modernizálódással szemben nyitottak. Az erdélyi magyar értékrend lényegét érintő áltudományos tendenciák tehát felülvizsgálatra szorulnak. - A Balázs Ferenc Intézet munkájáról a Magyarság és Európa című kisebbségtudományi folyóirat hasábjain, a kisebbségi magyar lapokban és az elektronikus csatornákon keresztül már hírt adtak magukról. - Jelenleg az asszimilációt vizsgálják. Először az anyanyelvhasználat, valamint a nemzetiségi oktatás helyzetének feltérképezését tűzték célul. /Szakáts Mara: Mitikus porondon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4. folyt.: dec. 11./2002. december 24.Riasztó hírek jelentek meg idén a Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzetéről. Az 1980-as években megindult egy nagyobb kivándorlási hullám, amely az 1990-es években tetőzött, és öltött - így Horvátország és Szerbia esetében - olykor drámai méreteket. A szülőföldet elhagyók nagyobb része az anyaországba költözött, s mint a 2001-es népszámláláskor kiderült, valószínűleg ennek köszönhető, hogy Magyarország lakossága nem csökkent tízmillió alá. Sebők László, a Teleki László Intézet demográfus-térképésze szerint a szomszédos országokban élő magyarok bevándorlása révén Magyarország nyeresége az utóbbi bő tíz évben legalább kétszázezer ember volt. A szomszédos országokban élő magyarok összlétszáma jelenleg 2,5 millió körül lehet. Úgy tűnik, a kisebbségben élő magyarok csökkenésének megállítására minimális az esély. Romániában az előzetes népszámlálási adatok szerint idén márciusban 1,435 millió személy vallotta magát magyarnak a 21,7 millió összlakosságú országban. A magyar nemzetiségű lakosok aránya a lakosságon belül (az 1992-es 7,1 százalékról) 6,6 százalékra esett vissza. A csökkenés csak azért nem nagyobb, mert az ország lakossága egymillióval zsugorodott az utóbbi tíz évben. Szlovákiában 1991 és 2001 között 47 ezerrel csökkent a magyarok száma. Az országnak 11 éve 5,274 millió lakosa volt (ebből 567 296 magyar nemzetiségű), tavaly már - a májusi népszámlálás szerint - 5,379 millió, amelyből 520 528 állampolgár vallotta magát magyarnak. Gyurgyik László szlovákiai szociológus három fő okra vezeti vissza a felvidéki magyarság számának a csökkenését. Az első: a vegyes házasságok folyamatos növekedése, a második: a közigazgatási (megyei) felosztás, amelynek révén az adott területek többségében a magyarok aránya - a nyolc megyéből kettő kivételével - mindenütt jóval 20 százalék alatti, a harmadik: a meciari időszak (1993-1998) nacionalizmusa és a dél- szlovákiai régióknak nyújtott állami támogatások drasztikus csökkentése. Egyre több szlovák telepedik le a magyarlakta vidékeken, ezzel megváltozhat a magyarság aránya a helyi lakosságon belül, és felgyorsulhat a szórványban élők asszimilációja. A Vajdaságban ugyanakkor a nem magyar anyanyelvűek tömeges bevándorlása (lényegében a Milosevics-rezsim által támogatott tervszerű betelepítése) a fő oka a nemzetiségi arányok teljes átalakulásának. A 1990-es években a délszláv térségben dúló háborúk nyomán csaknem 250 ezer (boszniai, horvátországi és kisebb részben koszovói) szerb menekült vagy telepedett le a jugoszláviai tartományban. A vajdasági magyar kisebbség riasztó fogyatkozásának azonban más okai vannak. Bár Szerbiában 2002 áprilisában tartottak népszámlálást, a nemzetiségekre vonatkozó adatok még nem készültek el. Az már kiderült, hogy miközben Szerbia összlakossága 1991 és 2002 között 2,5 százalékkal (7,47 millióra) csökkent, a Vajdaságban élők száma ugyanakkor 3 százalékkal nőtt. A mintegy 2 millió lakosú tartományban a magyarok számát csak becsülni lehet. A Vajdaságban a számlálóbiztosok 1991-ben 339 ezer magyart regisztráltak (akkor még ők alkották a tartomány lakosságának csaknem 17 százalékát), az idén feltehetően már csak 240-260 ezret vehettek nyilvántartásba. A drasztikus változás okai: menekülés az 1991 és 1995 között dúló háborúk okozta problémák (katonai behívóparancsok, harctéri szolgálat, örökös rettegés), a szociális- gazdasági kilátástalanság és a létbizonytalanság elől, valamint a katasztrofális népszaporulat. Horvátországban ugyancsak a Szlobodan Milosevics volt szerb/jugoszláv elnök nacionalista rezsimje által megindított háború volt a fő oka a magyarok elmenekülésének szülőföldjükről, ahová sokan máig nem tértek vissza. A 2001-ben tartott horvátországi népszámlálás adatai sokkolóak a magyarság szempontjából: számuk ugyanis az 1991-ben regisztrált 22 355-ről 16 500-ra apadt, ami 26,2 százalékos csökkenés. A függetlenségét ugyancsak 1991-ben elnyerő Szlovéniában vélhetően nem történt ilyen arányú népességfogyás a magyarság körében az elmúlt évtizedben. Igaz, a Trianon óta eltelt időben a szlovéniai magyarok lélekszáma már csaknem megfeleződött. Az 1991-es népszámláláskor 8 499-en vallották magukat magyarnak Szlovéniában; többségük (7 636-an) a Muravidéken élt. Az ország alkotmányban őshonosként elismert - parlamenti képviselettel rendelkező - magyarok ma valószínűleg kevesebben vannak. A Muravidéket 1991 óta sok magyar a (mező)gazdasági és megélhetési gondok miatt hagyta el. A szlovéniai magyar népesség csökkenésének másik oka az asszimiláció. A magas fokú asszimilációs hajlandóság az ausztriai (burgenlandi) őshonos magyarságra is jellemző. Ennek ellenére Ausztria (de nem Burgenland tartomány) akár üdítő kivételnek is nevezhető: 1991 és 2001 között ugyanis - egyedüliként a szomszédos államok közül - itt nőtt a magyarok száma. Igaz, ez elsősorban a bevándorlásnak köszönhető. Ausztriában a tavalyi népszámláláskor 40 583 személy nevezte meg érintkezési nyelvként (Umgangssprache) a magyart; nagy többségük nem őshonos, hanem bevándorló. Ausztriában 7 124 fővel (21,29 százalékkal) él több magyar, mint az előző (1991-es) népszámláláskor, amikor a megvallott nyelvhasználat alapján 33 459 magyart vettek nyilvántartásba. Ukrajnából viszont inkább elvándorolnak a magyarok, akikről nem tudni hányan vannak, jóllehet tavaly decemberben népszámlálást tartottak az országban. Optimista feltételezések szerint akár 200 ezer fős is lehet az ukrajnai magyar közösség, de ezt hivatalos adat nem támasztja alá. A szovjet időkben tartott legutóbbi (1989-es) népszámláláskor Ukrajnában 164 ezer magyart írtak össze, közülük 155,7 ezret Kárpátalján. Becslések szerint az ukrajnai magyarok száma az utóbbi 13 évben jelentősen csökkent; elsősorban az elvándorlás miatt. /(A Népszabadság nyomán) Kiürülőben a Kárpát-medence. A határon túli magyarok elvándorlása megállíthatatlannak tűnik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./2003. április 19.A Pro Minoritate Alapítvány könyvalakú időszakos kiadványának nemrég megjelent száma külön fejezetet szentel a csángósorsnak (Egy Moldvában titokban magyarul tanító levele; Hatos Pál: Szempontok a csángókutatás kulturális kontextusainak értelmezéséhez; Seres Attila: "Csángómentés" Moldvában a XIX-XX. század fordulóján; Boross Balázs: "Majd egyszer lészen, de nem most"). Egy másik fejezet a Kárpát-medencei népszámlálásokba nyújt bepillantást (Bálint-Pataki József: A határon túli magyarság népesedési helyzete; Fedinec Csilla: Népszámlálás Ukrajnában - Hányan vagyunk magyarok?; Gyurgyik László: A szlovákiai magyarság településszerkezetének változásai az 1990-es években; Sebők László: A délvidéki magyarság az újabb népszámlálások tükrében). Más témák: félévnyi koszovói tartózkodás EBESZ-missziós küldetésben (Ablonczy Bálint beszélgetése Bíró Anna-Mária kisebbségkutatóval); A kisebbségek oktatásához való jogának védelme a nemzetközi jogban (Böszörményi Jenő); Román történelem a reformáció jegyében (Miskolczy Ambrus). A lapszám szemle fejezete Illés Géza (Szatmár, Erdély, Európa), Kántor Zoltán (Az önkormányzat reménye) és Nagy Levente (Balcanistica hungarica rediviva) kritikáinak nyújt teret. /Pro Minoritate/2002/tél. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./2003. július 29.Háromszázötvenezer: ennyivel él kevesebb magyar a Kárpát-medencében a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest. A fogyás okaitól tartottak szociológiai szemináriumot az Európa-sátor előadói. Sebők László egyetemi tanár mindezt azzal indokolta, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság előbb lépett a demográfiai átmenet felsőbb szakaszába - amelyben lassul a népességszaporodás -, mint a szomszédos népek. Magyarországon először 1981-ben haltak meg többen, mint születtek, ugyanakkor a szlovákiai magyarságban ez a folyamat csak 2001-ben kezdődött el. Gyurgyík László szociológus szerint az adatokból legnehezebben az asszimilációra vagy a nemzetváltásra vonatkozó számokat lehet kiszűrni. Kiss Tamás egyetemi tanár szerint az erdélyi magyarságot főleg a nagyvárosokban és a szórványokban veszélyezteti az asszimiláció. A Vajdaságban az említett egészségtelen családmodell mellett az elvándorlás apasztja a magyarság számát leginkább, míg Szlovákiában mindössze évi kétezerre tehető az asszimilációs fogyás. Ebből a szempontból Ukrajna van a legérdekesebb helyzetben, mivel az ottani magyarlakta területeken fordított asszimiláció olvasható ki a számokból: az utóbbi években egyre több ukrán nemzetiségű vallotta magát magyarnak. Ennek egyik okaként Gyurgyík László a kedvezménytörvény vélt vagy valós juttatásait jelölte meg. /A kilencvenes évek demográfiai átalakulása a Kárpát-medencében. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 29./2006. november 30.Határon túli magyar értelmiségiek részvételével az identitás megőrzéséről tanácskoznak november 30-án Budapesten, a köztársasági elnök hivatalában. Szociológusok, újságírók, történészek, demográfusok, teológusok, politológusok, írók, nyelvészek, kisebbségkutatók kaptak meghívást a szomszédos országokban élő magyarok közül az Identitásmegőrzés tömbben és szórványban című tanácskozásra. Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezésére májusban indult el a Határon túli magyarság a 21. században témakörű konferenciasorozat, a mostani rendezvény e sorozat második találkozója. Bodó Barna romániai magyar politológus, író, egyetemi oktató, a tanácskozás egyik meghívottja szerint újra kell fogalmazni a szórványmagyarság kérdését. Szerinte az elmúlt tizenöt évben általában „a maradék elve” érvényesült a szórványpolitikában: a magyar állam olyan terveket támogatott, amelyekre „még jutott pénz”. Bodó hangsúlyozta: ha nem változtatnak a szemléletmódon e kérdésben, akkor néhány éven belül Erdélyben csak a Székelyföldön maradnak magyarok. A két szlovákiai részvevő egyike, a szlovákiai asszimilációs folyamatokat kutató Gyurgyík László szociológus arra kíván rámutatni a fórumon, hogy míg a határon túli magyarok több közösségében meghatározó asszimilációs körülmény a szórványosodás, a szlovákiai magyarok soraiban kevésbé, mert ott a magyarok többsége egységes tömbökben él. Ezért ott más módon, más szórványstratégiákkal kell megközelíteni az identitást megőrző törekvéseket, mondta a szociológus. Gábrity Molnár Irén szerbiai szociológus, egyetemi tanár a találkozón azt készül elmondani, hogy szerinte mi segítene a schengeni határokon kívül rekedt vajdasági magyarságon. Véleménye szerint fejlesztési stratégiai tervekre van szükség, s akár anyaországi, akár uniós segítségre, hogy ne szakadjon le a Vajdaság. /Tanácskozás a szórványról. = Erdély.ma, nov. 30./2007. február 24.Mi sem áll távolabb tőlem, mint az, hogy beleszóljak két, különben általam minden feltétel nélkül tisztelt írótársam polémiájába – írta a megrágalmazott Pomogáts Béla. Fejtő Ferenc ugyanis Válasz Bodor Pál barátomnak című írásában (február 20.) „erős szavakkal minősíti annak az Illyés Közalapítványnak (és mellette az Új Kézfogás Alapítványnak) a tevékenységét, amelynek négy esztendeje kuratóriumi elnöke vagyok. ” Fejtő azt írta, információt kapott „a magyar közalapítványok financiális visszaéléseiről, különösen az Illyés és az Új Kézfogás közalapítványt illetően.” Pomogáts leszögezte: „Az Illyés Közalapítvány utóbbi négy esztendejének gazdálkodását a napokban vizsgálta át egy független ellenőrző intézmény, és néhány apróbb (technikai jellegű) szabálytalanságtól eltekintve semmi szóvá tenni valót nem talált. ” Pomogáts mentegetni próbálta Bodor Pált, arra viszont nem tért ki, hogy Fejtő szerint nincs helye a magyarságkutatásnak. /Pomogáts Béla: Fejtő Ferenc bátyámnak. – Olvasói levelek. = Népszabadság, 2007. február 24./ A Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának volt munkatársai /Ablonczy Balázs, Bárdi Nándor, Stefano Bottoni, Czoch Gábor, Erdősi Péter, Fedinec Csilla, Gyurgyík László, Kántor Zoltán, Kovács Éva, Lagzi Gábor, Papp Z. Attila és Sebők László/ közös levelükben szintén visszautasították Fejtő Ferenc írását, aki Szálasi Ferenc működésével állította párhuzamba a Teleki László Intézet húszéves történetét. „A vádak képtelenségéről bárki meggyőződhet a 2006 végén megszüntetett intézetünk honlapján található információk, az ott feltüntetett kiadványaink alapján, amely 2007. február 20-án még elérhető volt a www.telekiintezet.hu címen”. „Annak sugalmazása, hogy a Teleki László Intézetben (és annak jogelődjében, az Országos Széchényi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjában) bármiféle kirekesztő szellemiség jegyében folytak volna kutatások, nemcsak valótlan állítás, hanem tudatos negligálása egy kutatói közösség becsületének. E közösség tagjai eltérő világnézetük ellenére példásan tudtak együtt dolgozni – egészen addig, amíg szakmai indokok nélkül és megalázó körülmények között szélnek nem eresztették őket. Fejtő Ferenc tudományos tevékenységünket ért vádjait és szakmai becsületünket sértő állításait a lehető leghatározottabban visszautasítjuk, és elvárjuk, hogy ezeket nyilvánosan vonja vissza. ” /A tények védelmében – Olvasói levelek. = Népszabadság, 2007. február 24. Előzmény: Bodor Pál (Diurnus): A baloldal nemzeti balfogásai. = Népszabadság, febr. 15./; Fejtő Ferenc: Válasz Bodor Pál barátomnak. = Népszabadság, febr. 20./2008. október 14.A Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága mellett működő Szórvány Tanács alakuló ülését tartotta október 13-án Budapesten. Az elismert szakértőket tömörítő, a határon túl, a tömbmagyarságon kívül a szórványban élőkkel foglalkozó Szórvány Tanács feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki a szórványosodás lassítására. A konzultatív testületként működő tanács a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználása érdekében stratégiát dolgoz ki, prioritásokat jelöl meg egy-egy régió támogatására. „Egységes megoldás a szórványosodás lassításában nincsen”, minden régió és település esetében önálló javaslatokat kell kidolgozni – mondta el Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség – és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. Hozzátette: ahhoz, hogy kormányszinten is foglalkozni lehessen a szórványosodás ügyével, szakértőket kerestek a Szórvány Tanács 15 tagjának kiválasztásakor. Az alakuló ülésen a tanács egyhangúlag Göncz László, szlovéniai magyar parlamenti képviselőt választotta meg elnökének. A tanácsadó testület előzetesen véleményezni fogja a Szülőföld Alap stratégiai anyagait. Évente egy-két kiemelt programra javaslatot tehet, s véleményezi a szórványra vonatkozó 2009-es támogatási elképzeléseket. A Szórvány Tanács „nem pénzosztó testület”, javaslatai azonban beépülnek a kormány döntéshozatali folyamatába. A jövő év tavaszán nemzetközi konferenciát szerveznek, hogy áttekintsék a Kárpát-medencei szórványmagyarság helyzetét és azt, milyen módon lehet segíteni a szórványban élő közösségeket. Göncz László kifejtette, hogy a határon túli magyar közösségekre egyre inkább a szórványosodás jegyei jellemzőek. Kiemelten fontosnak nevezte az oktatást, a kultúrát, a vallást, mint megtartó erőt, és az együttműködést a többségi nemzetekkel. /Megalakult Budapesten a Szórvány Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./ A tizenöttagú, szakemberekből álló testület meghatározta a régiónkénti alapvető problémákat is. Gémesi Ferenc Három témát emelt ki a tanácskozásból. A klasszikus, demográfiai alapú csökkenés mellett, új, modernizációs kihívásokkal is számolni kell. Másodsorban figyelembe kell venni a kettős vagy többes kötődés kérdését, hiszen nagyon sok helyen világosan látszik, hogy a regionális szemlélet erősebb a nemzeti kötődésnél. A 15 tagú tanácsban romániát Hegyeli Attila a moldvai Csángómagyarok Szövetségének programvezetője, Lakatos András, a Szövetség a Szórványért Alapítvány igazgatója, Pásztor Gabriella oktatási szakértő, államtitkár, Vetési László a Diaszpóra Alapítvány szórványlelkésze és Balázs-Bécsi Attila a Téka Művelődési Alapítvány elnöke képviselték. /Kánya Gyöngyvér: Megalakult a Szórvány Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./ A Szórvány Tanács tagjai: Göncz László elnök (Szlovénia), Kontra Miklós (Magyarország), Balázs-Bécsi Attila, Hegyeli Attila, Lakatos András, Pásztor Gabriella, Vetési László (Románia), Gyurgyik László, Huncík Péter, (Szlovákia), Losoncz Alpár, Soós Mihály (Szerbia), Ambrus Pál, Tóth Mihály (Ukrajna), Horváth László (Horvátország). 3/ A határon túli magyarokat képviselő szervezetek megkérdezése nélkül hozta létre a magyar kormány a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága mellett működő Szórvány Tanácsot – kifogásolják Kárpát-medencei magyar politikusok. Az alakuló ülés után Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségpolitikáért felelős szakállamtitkára, Törzsök Erika, a MEH nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója, Göncz László, a Szórvány Tanács frissen megválasztott elnöke és Huncík Péter tanácstag tartott sajtótájékoztatót. A Magyar Hírlap felvetette, miért többnyire olyanok vehetnek részt a tanácsban, akik barátilag viszonyulnak a baloldali kormányokhoz, mire Törzsök közbeszólt: „nem méltó a Magyar Hírlaphoz ez a kérdés”, Gémesi Ferenc szerint pedig nincs valós alapja ennek a megállapításnak. Az újság munkatársa felhozta: az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke, Tóth Mihály tagja a tanácsnak, míg a KMKSZ-t nem képviseli senki, erre Gémesi azt mondta: Tóth Mihály nem pártpolitikusként, hanem szakértőként tagja a testületnek. Tóth Mihály az Ukrán Szocialista Párt (SZPU) listáján indult az ukrajnai parlamenti választásokon. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke kijelentette: a magyar kormány nem egyeztetett velük, de nem ez a legsúlyosabb példa arra, amikor a budapesti kabinet nélkülük dönt, és az ellenfeleiket hozzák helyzetbe. Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának alelnöke elmondta, hogy a Szórvány Tanács létrehozását egyetlen, a Kárpát-medencében legitimitással bíró magyar alakulattal sem egyeztette a MEH. „Szeptemberben a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán egyenként megkérdeztem a résztvevőket, és azt mondták, a kormány nem tárgyalt velük erről. A tanács tagjait Törzsök Erika ismeretségi köréből válogatta a MEH, pedig nem a tapasztalatlanokat kell szórványszakértőknek kikiáltani, bár Göncz László vagy az erdélyi Vetési László jogát a tanácstagságra én is elismerem. Ami a többieket illeti, az, hogy valaki néprajz szakos vagy demográfus, még nem elegendő ahhoz, hogy a szórványban élőkkel is foglalkozzon. Kiemelném Huncík Pétert, aki ráadásul pszichiáter” – mondta Duray. /Nemzetpolitika barátok között. Ismeretségi alapon választották ki a Szórvány Tanács tagjait. = Magyar Hírlap (Budapest), okt. 14./2010. március 20.Fogy a szlovákiai és az erdélyi magyarok száma(MTI) – Tíz év alatt kilenc százalékkal csökkenhet a szlovákiai és az erdélyi magyarok száma – derül ki az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) legújabb kötetéből, amelyet másik két tanulmánykötettel együtt mutattak be pénteken Budapesten. Nincs politikai stratégia arra, hogyan lehetne visszakapcsolni a magyar nyelvű közösség életébe a határon túli magyar népességből a többségi nemzethez csatlakozókat, az asszimilálódókat, továbbá az elvándorlókat – jelentette ki Kiss Tamás, a Párhuzamok és különbségek – A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése című tanulmánykötet egyik szerzője a könyvbemutatón. Gyurgyík László, a kötet szlovákiai magyarokkal foglalkozó részének szerzője arról beszélt, hogy a helyi jellemzők alapján némileg eltérő módszerrel kiszámolták a szlovákiai és a romániai magyarság várható létszámbeli csökkenését. Ennek alapján a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest 2011-ben mindkét országban ismét esedékes népszámlálások nagyjából 9 százalékos fogyást fognak mutatni. A szlovákiai magyarok létszáma már most félmillió alatt van, és Gyurgyík László számításai szerint 2011-ben 460-490 ezer fő között lesz. A kötet további újdonsága, hogy a két demográfus szerző a magyar nyelvű romák helyzetével is foglalkozik. Réti Tamás, a Kincses Kolozsvár – ma című kötet szerkesztője arról beszélt, hogy a határon átnyúló, Európai Unión belüli gazdasági együttműködések számára hasznos háttéranyagokkal szolgálnak a kötet adatai. A helyi közgazdászok által megírt gazdasági tanulmánykötetből kiderül, hogy kedvező földrajzi fekvése és műszaki egyeteme miatt az erdélyi nagyváros folytatni tudja majd 2004-ben kezdődött jelentős gazdasági erősödését a nemzetközi gazdasági válság kedvezőtlen hatásai ellenére. Törzsök Erika, az EÖKIK elnöke hozzátette, Kolozsvár tervei között szerepel, hogy pályázzon az Európa kulturális fővárosa címre, ezért figyelnek a pécsi tapasztalatokra. Az unión belüli együttműködéssel foglalkozik az EÖKIK harmadik friss kötete is. A szlovák gazdaság és Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeinek fejlődése az EU-csatlakozás óta című tanulmány szerzője, Renczes Ágoston elmondta, hogy Szlovákia 2004-től kezdődő gyors gazdasági fejlődésének megtorpanása a nemzetközi gazdasági válság hatására beszűkült exportpiacoknak tulajdonítható. A határ menti régiók pedig egyértelműen húzó hatást tudnak gyakorolni egymásra – vélekedett. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. március 23.Fogy a szlovákiai és románai magyarságTíz év alatt kilenc százalékkal csökkenhet a szlovákiai és az erdélyi magyarok száma – derül ki az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) legújabb kötetéből, amelyet másik két tanulmánykötettel együtt mutattak be pénteken Budapesten. Folyamatos térvesztés. A felmérés szerint folytatódik a magyarság fogyása „Nincs politikai stratégia arra, hogyan lehetne visszakapcsolni a magyar nyelvű közösség életébe a határon túli magyar népességből a többségi nemzethez csatlakozókat, az asszimilálódókat, továbbá az elvándorlókat” – jelentette ki Kiss Tamás, a Párhuzamok és különbségek – A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése című tanulmánykötet egyik szerzője a könyvbemutatón. Gyurgyík László, a kötet szlovákiai magyarokkal foglalkozó részének szerzője arról beszélt, hogy a helyi jellemzők alapján némileg eltérő módszerrel kiszámolták a szlovákiai és a romániai magyarság várható létszámbeli csökkenését. Ennek alapján a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest 2011-ben mindkét országban ismét esedékes népszámlálások nagyjából 9 százalékos fogyást fognak mutatni. A szlovákiai magyarok létszáma már most félmillió alatt van, és Gyurgyík László számításai szerint 2011-ben 460–490 ezer fő között lesz. A kötet további újdonsága, hogy a két demográfus szerző a magyar nyelvű romák helyzetével is foglalkozik. Folyamatos térvesztés. A felmérés szerint folytatódik a magyarság fogyása„Nincs politikai stratégia arra, hogyan lehetne visszakapcsolni a magyar nyelvű közösség életébe a határon túli magyar népességből a többségi nemzethez csatlakozókat, az asszimilálódókat, továbbá az elvándorlókat” – jelentette ki Kiss Tamás, a Párhuzamok és különbségek – A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése című tanulmánykötet egyik szerzője a könyvbemutatón. Gyurgyík László, a kötet szlovákiai magyarokkal foglalkozó részének szerzője arról beszélt, hogy a helyi jellemzők alapján némileg eltérő módszerrel kiszámolták a szlovákiai és a romániai magyarság várható létszámbeli csökkenését. Ennek alapján a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest 2011-ben mindkét országban ismét esedékes népszámlálások nagyjából 9 százalékos fogyást fognak mutatni. A szlovákiai magyarok létszáma már most félmillió alatt van, és Gyurgyík László számításai szerint 2011-ben 460–490 ezer fő között lesz. A kötet további újdonsága, hogy a két demográfus szerző a magyar nyelvű romák helyzetével is foglalkozik. Forrás: Krónika (Kolozsvár) 2010. május 20.Ilyenek a magyarok az országhatáron túlSólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, 2006 áprilisában a határon túli magyarság helyzetét összefoglaló, problémafeltáró konferencia-sorozatot indított útjára, melynek célja a helyzetértékelés mellett a megoldáskeresés, ezáltal a jövő nemzetpolitikájának előrevitele. A konferenciák eredményét pedig tanulmánykötetben foglalták írásba. Az előadások a realitás talaján állva, szakmai alapon, az érzelmi hozzáállást félre téve tesznek kísérletet a problémák megközelítésére. Problémák, mérleg, jövőkép A nyitótanulmány Ablonczy Balázs és Bárdi Nándor tollából származik. Ebben megfogalmazzák a kisebbségi magyarságot érintő problémaköröket, áttekintik az eddig folytatott politikát Magyarország, a szomszédos országok, a nemzetközi szereplők, valamint a magyar kisebbség részéről, illetve a dolgozat kiemelten fontos elemeként egy lehetséges jövőképet vázolnak. Első lépésként a trianoni sérelmi gondolaton kell túllépni, hogy a szomszédos országokban uralkodó „magyar birodalmi” tudatot eloszlassuk. Ezentúl a nemzetépítés tekintetében az etnikai kizárólagosságot fel kell, hogy váltsa a társadalomban ható kulturális integrálódás, önszerveződés. A magyarság társadalomföldrajzi adottságaiból fakadóan a többközpontú magyarság intézményesítése elvárás lehet, melyhez szükséges a szomszéd országokkal való viszony javítása. Erre a szerzőpáros az eddig még nem megfelelően kihasznált kommunikációs tereket javasolja, mint például az internet, valamint a nem állami médiák. Ezzel közvetlen kapcsolatban áll, hogy a reintegrációs, nemzetegyesítő retorikának a helyét átvegye a határtalanítás politikája. Mindezen célkitűzések viszont csak akkor valósíthatóak meg, ha egy viszonylagos konszenzust sikerül kialakítani a magyarországi pártok között néhány alapkérdésben. „Az út hosszú lesz, de el kell indulni rajta” – zárják tanulmányukat. Kulturális közösség Bakk Miklós és Öllös László tanulmánya Magyarország és a határon túli magyarok viszonyrendszerét, kulturális közösségét, valamint a kisebbségi magyarság fennmaradásának politikai, intézményi és kulturális hátterét vizsgálja. A tanulmány alaptézisének tekinti, hogy a magyar kisebbségek kulturális fennmaradásának feltétele a politikai érdekérvényesítés intézményesítése. Számba veszi a kisebbségi törekvéseket, melyek végső célja a minél szélesebb körű autonómia elérése. A magyar nemzetépítés fő feladata pedig ezen törekvések támogatása politikai, gazdasági és kulturális szinten egyaránt. Képek a közös történelmi emlékezetről. A magyarkérdés súlya eltérő az egyes államokban. Az egyik fő probléma, hogy a magyaroktól való fenyegetettség képzete uralkodik sok szomszédban, mely alapvetően hamis, köszönhetően annak, hogy Közép-Európa határai stabilak. Emellett kiemelendően fontos a közös EU illetve NATO tagság, mely alapjaiban cáfolja Magyarország agressziójának gondolatát. A probléma abban áll, hogy a magyar fenyegetés most már belpolitikai célokra használt propaganda. Ilyen körülmények között a nemzetközi intézmények sem tudnak hatékony kényszerítő erőként fellépni az elkövetett jogsértések esetén. A magyarság feladata tehát (mind a magyarországi, mind a határon túl élő közösségek esetén), hogy az a meggyőződés terjedjen el a politikai döntéshozók körében: a fennálló állapot rossz nemcsak a kisebbségi, hanem a többségi nemzet számára is. A probléma kezelésére ez a szerzőpáros is megemlíti a média, s a kommunikáció kitágult lehetőségeit, melyet az állam nem képes ellenőrizni. Illetve fontos lépésnek tartják, hogy a magyarságnak közvetlenül, a szomszéd nemzetek nyelvén kellene kezdenie a dialógust az őket érintő aktuális kérdésekben, mely sokat segíthetne a magyarokról alkotott értékrend megváltoztatásában. Csak ezek után lehetnek sikeresek a kisebbségben élő magyar közösségek törekvései. A szerzők ezeket a tanulmány záró fejezetében veszik sorra. Demográfiai folyamatok A kötet harmadik tanulmányában Gyurgyík László, Horváth István és Kiss Tamás a magyar kisebbségek demográfiai változásait vizsgálja. Az elemzés fókuszában Szlovákia, Kárpátalja, Erdély, valamint a Vajdaság áll, hiszen Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban a magyar népesség aránya összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. A demográfiai változásokat távlatokba tekintve, folyamatként kell kezelni, ezért a mai jelenségek megértéséhez szükség van az elmúlt évtizedek történetének ismertetésére is. A határon túli magyarság számaránya az első világháború után növekedett, s a növekedés minden országban folyamatos volt, leszámítva a második világháborús visszaesést. Változás a Vajdaságban a ’60-as, Erdélyben és Kárpátalján a ’70-es, Szlovákiában pedig a 90’-es években történt, amikor is csökkenésnek indult a magyarság száma. A természetes szaporulat visszaesése mellett a népességcsökkenéshez nagyban hozzájárultak a migrációs folyamatok is. Szlovákiában kevésbé, Vajdaságban, valamint Erdélyben erőteljesebben (az Erdélyből való elvándorlás százezres méreteket öltött). A lakosságszám csökkenése mellett, illetve ezzel párhuzamosan súlyos problémát jelent az etnikai reprodukció esélyének csökkenése. Minél nagyobb egy adott közösségen belül a szórványhelyzetben, illetve a vegyes házasságban élők aránya, annál inkább lecsökken az etnokulturális reprodukció, illetve annál nagyobbak az ezt érintő kockázatok. Ez a veszély a szlovákiai, valamint a vajdasági magyarságot fenyegeti jelentősebben, Erdélyben kisebb a kockázat, Kárpátalján pedig adatok hiányában nem vonhatóak le messzemenő következtetések. kitekinto.hu Erdély.ma 2010. december 6.Mégsem fogy a magyarA közhiedelemmel ellentétben nem fogy a magyar népesség jelentősen, a „fogyás” megfelel az európai népességszaporulat változásainak – hangzott el a hazai demográfiai folyamatokról tartott hétvégi szakmai megbeszélésen Kolozsváron A közhiedelemmel ellentétben nem fogy a magyar népesség jelentősen, a „fogyás” megfelel az európai népességszaporulat változásainak – hangzott el a hazai demográfiai folyamatokról tartott hétvégi szakmai megbeszélésen Kolozsváron. A Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében tartott tanácskozáson hazai, valamint Magyarországon, Szlovákiában és Ukrajnában élő magyar szakemberek vettek részt. A résztvevők hangsúlyozták, a magyarság számának alakulása kiegyensúlyozottabb a tömbben élő kisebbségek esetében. A felszólalók emlékeztettek: a teljes Kárpát-medencében megfigyelhető, hogy a kisebbségi magyar közösségekben párhuzamosan történik a tömbösödés és a szórványosodás. A népességszám-csökkenés általános okai a természetes fogyás, a csökkenő szaporulat, az asszimiláció, a nemzetiségváltás, az elvándorlás. A speciális problémák térségenként változnak. Gyurgyik László, a Selye János Egyetem tanára a nemzetiségváltásban látja a szlovákiai magyarok fogyatkozásának okát, Badis Róbert, a vajdasági Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke – kárpátaljai kollégájhoz, Molnár Józsefhez hasonlóan – a felsőoktatás hiányával magyarázza. Erdélyben is a migráció az egyik legnagyobb gond, ennél csak a vegyes házasságokból adódó beolvadás okoz nagyobb gondot – állapította meg a Csata István és Kiss Tamás szerzőpáros. Zsigmond Júlia, Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 8.Megfogyatkozva - Negyedmillióval csökkent tíz év alatt a magyarok száma a Kárpát-medencébenHogyan alakul a magyar népesség Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban? A gyors válasz: csökken. Okokkal és részletekkel a demográfusok szolgáltak. Egységes módszertan gyakorlatba ültetése a célja annak a projektnek, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozza a négy nagy határon túli magyarlakta terület (Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság) demográfusainak kutatómunkáját. A projekt végterméke egy kötet lesz, amelyben a kutatók összefoglalják az eredményeket - számolt be Kiss Tamás. A projekt műhelymegbeszélése keretében – a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vendégeként – látogatott Kolozsvárra Gyurgyík László, Molnár József és Badis Róbert. A nagyobb magyarlakta területeken a magyar lakosság létszámának jelentős csökkenését fogja hozni a 2011-ben esedékes népszámlálás - derült ki a Kriza János Néprajzi Társaságnál csütörtök délután megtartott előadássorozaton, amelyen a vendég-kutatók és erdélyi demográfusok vettek részt. SZLOVÁKIA Szlovákiában a '90-es évek közepétől váltotta fel a növekedést a fogyás a magyar lakosság körében - derült ki Gyurgyík László előadásából. A magyarok száma 1991 és 2001 között 47 ezer fővel csökkent, ennek elsődleges oka (60,2%) az asszimiláció (nemzetiségváltás), de a természetes fogyás is komoly tényező (25,5% - évente 2000-rel kevesebb a születések száma az elhalálozásokénál), míg a rejtett migráció egy kevésbé fontos tényező (4,7%). A (statisztikai) népességfogyás 9,6%-át magyarázza, hogy 2001-ben a nemzetiségre vonatkozó kérdés megválaszolása nem volt kötelező, így vannak olyanok, akiknek a nemzetiségét nem ismerjük. A kutató az asszimilációs folyamatokat összefüggésbe hozta a társadalmi és politikai helyzettel - ezzel magyarázható, hogy a '80-as években lezajlott egy reasszimilációs folyamat - vagyis azok, akik korábban a népszámláláskor szlováknak vallották magukat, most magyarnak. Gyurgyík két további tényezőre is felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy a regisztrált és a valós élettartam közt eltérések mutatkoznak. Míg 2001-ben a regisztrált halálozások alapján kiszámolt várható élettartam 74,6 év volt a magyarok körében, a kutató számításai szerint ez reálisan 71,9 évre tehető. Így Gyurgyík adatai szerint a 2001 óta eltelt periódusban 40,5 ezer születéssel és 63,5 ezer elhalálozással összesen 23 ezerrel csökkent a magyarok száma a negatív természetes szaporulat miatt. A másik tényező, hogy a romák száma jelentősen magasabb a magyar többségű területeken, és esetükben kérdéses, hogy népszámláláskor magyarnak, szlováknak vagy romának vallják magukat. Itt az is egy fontos szempont, hogy a romák esetében jóval magasabb a születések aránya, mint a magyaroknál. A regisztrált adatokkal számolva a 2011-es népszámláláson 486 700 lesz a szlovákiai magyarok száma, ami 33 800 fős csökkenést jelent a 2001-es adatokhoz képest, viszont a reális értékekkel számolva a fogyás közel 60 ezer fős lehet, vagyis a magukat magyarnak vallók reális száma 461 ezer lesz. KÁRPÁTALJA Kárpátalján a magyarok aránya 1989 és 2001 között 12,5-ről 12,1 százalékra csökkent - vagyis 155 700 főről 152 ezerre - számolt be Molnár József kárpátaljai demográfus. A magyarság aránya két kivételt leszámítva mindenhol csökkent. A nagyszőlősi járásban egy reasszimilációs folyamat eredményeként volt növekedés (a magukat korábban ukránnak vallók most ismét magyarnak vallották magukat), míg Munkácson a kedvezménytörvény hatására vallotta magát sok magyar anyanyelvű cigány magyarnak. Így Kárpátalján az a különleges helyzet alakult ki, hogy az asszimiláció hatására nem csökkent, hanem hatezerrel nőtt a magyarság létszáma, miközben a természetes fogyás és a migráció egyenként ötezer fős csökkenést eredményezett. Molnár József beszámolt a 2011-re vonatkozó becsléseikről is. Ezek szerint a magyarság létszáma összesen 9000 fővel csökken a tíz évvel korábbi adatokhoz képest, ebből 5000 a természetes fogyás, 2000 a migráció és szintén 2000 az asszimiláció hatására bekövetkezett csökkenés. Kárpátalján szintén kérdőjeleket vet fel a cigányság helyzete. 2001-ben 14 ezren vallották magukat romának, viszont a demográfus felmérése szerint valós lélekszámuk ekkor 32 ezer volt, 2011-re pedig 40 ezren lesznek. Természetesen kérdés, hogy milyen nemzetiségűnek vallják majd magukat, és itt akár az egyszerűsített honosításnak is szerepe lehet, tekintetbe véve, hogy ezzel uniós állampolgárokká válhatnak. VAJDASÁG Szerbiában a 2002-es népszámlálási adatok szerint 290 207 magyar él - ez a lakosság 14,28%-a. A korábbi, 1991-es adatokhoz képest 49 284 fős csökkenés tapasztalható - akkor még a lakosság körében 16,7% volt a magyarok aránya - ismertette az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője, Badis Róbert. A vajdasági magyarság demográfiai értelemben elöregedett népesség: 43 év fölötti az átlagéletkoruk. Míg 2002-ben az élveszületések közt 14,1% volt a magyar anyák által szült gyermekek aránya, 2009-ben ez már csak 11,6%-ot tett ki. A problémát tovább árnyalja, hogy Szerbiában az anya nemzetisége alapján határozzák meg az újszülöttek nemzetiségét, a magyarok körében viszont 25%-os a vegyes házasságok száma. Márpedig egy olyan családban, ahol a férj szerb, a feleség pedig magyar, nincs garancia arra, hogy a gyerekük magyar identitással fog rendelkezni. A természetes fogyást tovább gyorsítja az a tény, hogy az elhalálozásoknál 18,4% a magyarok aránya. A születési és elhalálozási számok alapján a fogyatkozás mértéke évente körülbelül 3000 fő, vagyis kizárólag a természetes szaporulat miatt megközelítőleg 30 ezerrel csökkent a vajdasági magyarok száma az utóbbi tíz évben. Ehhez még hozzászámolandó az asszimiláció (a vegyes házasságok aránya 25%), a migráció (2002-2008 között 4166 ukrán állampolgár szerzett magyar állampolgárságot), viszont a másik három nagy határon túli magyar közösségtől eltérően itt nem befolyásoló tényező a kis létszámú cigányság. ERDÉLY Kiss Tamás és Csata István 2007-ben elvégzett vizsgálata megállapította: az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt népesség-előreszámítása szerint 2032-re a magyarok száma 1 millió főre csökken, ami 2002 és 2032 között összességében 29 százalékos fogyást jelent. Idén végzett újabb kutatásuk Hargita megye magyar, roma és román népességének előreszámítására korlátozódik, és több új elemet vezet be - például másként tagolták a régiókat, illetve ezúttal nem azokat számították romának, akik annak vallották magukat, hanem azokat, akiket a közösség tart annak. Az újabb kutatás részleteiről külön anyagban számolunk be. A két kutató ezt a két kutatását ismertette röviden az előadássorozat keretében, kihangsúlyozva, hogy a magyar lakosság becslésekor a magyar identitású romák mellett szintén bizonytalansági tényezőt jelent az ország kétmilliós migrációs „kintlevősége”. Becsléseik szerint a 2011-es népszámláláskor mintegy 1,29-1,3 millió román állampolgár fogja magát magyarnak vallani, ugyanakkor nem biztos, hogy ez a magyar népesség arányának a csökkenését jelenti majd. Az ismertetett adatok tükrében az utóbbi tíz évben a Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40-45, míg Erdélyben 120-130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma - tehát a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230-250 ezerrel kevesebb ember tartozik, mint 2001-ben. Transindex.ro 2011. január 2.Negyedmillióval csökkent tíz év alatt a Kárpát-medencében élő magyarok létszámaHogyan alakul a magyar népesség Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban? Csökken! Egységes módszertan gyakorlatba ültetése a célja annak a projektnek, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozza a négy nagy határon túli magyarlakta terület (Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság) demográfusainak kutatómunkáját. A projekt végterméke egy kötet lesz, amelyben a kutatók összefoglalják az eredményeket – mondta el Kiss Tamás. A projekt műhelymegbeszélése keretében – a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vendégeként – látogatott Kolozsvárra Gyurgyík László, Molnár József és Badis Róbert. A nagyobb magyarlakta területeken a magyar lakosság létszámának jelentős csökkenését fogja hozni a 2011-ben esedékes népszámlálás – mondták el annak az előadássorozatnak a keretében, amelyet a 2010-es év végén a Kriza János Néprajzi Társaságnál tartottak. Szlovákiában a ‘90-es évek közepétől váltotta fel a növekedést a fogyás a magyar lakosság körében – mondta el Gyurgyík László. A magyarok száma 1991 és 2001 között 47 ezer fővel csökkent, ennek elsődleges oka (60,2 százalék) az asszimiláció (nemzetiségváltás), de a természetes fogyás is komoly tényező (25,5 százalék, évente 2000-rel kevesebb a születések száma az elhalálozásokénál), míg a rejtett migráció egy kevésbé fontos tényező (4,7 százalék). A (statisztikai) népességfogyás 9,6 százalékát magyarázza, hogy 2001-ben a nemzetiségre vonatkozó kérdés megválaszolása nem volt kötelező, így vannak olyanok, akiknek a nemzetiségét nem ismerjük. A kutató az asszimilációs folyamatokat összefüggésbe hozta a társadalmi és politikai helyzettel – ezzel magyarázható, hogy a ‘80-as években lezajlott egy reasszimilációs folyamat –, vagyis azok, akik korábban a népszámláláskor szlováknak vallották magukat, most magyarnak vallják. Gyurgyík két további tényezőre is felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy a regisztrált és a valós élettartam közt eltérések mutatkoznak. Míg 2001-ben a regisztrált elhalálozások alapján kiszámolt várható élettartam 74,6 év volt a magyarok körében, a kutató számításai szerint ez reálisan 71,9 évre tehető. Így Gyurgyík adatai szerint a 2001 óta eltelt periódusban 40,5 ezer születéssel és 63,5 ezer elhalálozással összesen 23 ezerrel csökkent a magyarok száma a negatív természetes szaporulat miatt. A másik tényező, hogy a romák száma jelentősen magasabb a magyar többségű területeken, és esetükben kérdéses, hogy népszámláláskor magyarnak, szlováknak vagy romának vallják magukat. Itt az is egy fontos szempont, hogy a romák esetében jóval magasabb a születések aránya, mint a magyaroknál. A regisztrált adatokkal számolva a 2011-es népszámláláson 486 700 lesz a szlovákiai magyarok száma, ami 33 800 fős csökkenést jelent a 2001-es adatokhoz képest, viszont a reális értékekkel számolva a fogyás közel 60 ezer fős lehet, vagyis a magukat magyarnak vallók reális száma 461 ezer lesz. Kárpátalján a magyarok aránya 1989 és 2001 között 12,5-ről 12,1 százalékra csökkent – vagyis 155 700 főről 152 ezerre – erről számolt be Molnár József kárpátaljai demográfus. A magyarság aránya két kivételt leszámítva mindenhol csökkent. A nagyszőlősi járásban egy reasszimilációs folyamat eredményeként volt növekedés (a magukat korábban ukránnak vallók most ismét magyarnak vallották magukat), míg Munkácson a kedvezménytörvény hatására vallotta magát sok magyar anyanyelvű cigány magyarnak. Így Kárpátalján az a különleges helyzet alakult ki, hogy az asszimiláció hatására nem csökkent, hanem hatezerrel nőtt a magyarság létszáma, miközben a természetes fogyás és a migráció egyenként ötezer fős csökkenést eredményezett. Molnár József a 2011-re vonatkozó becsléseikről is beszámolt. Ezek szerint a magyarság létszáma összesen 9000 fővel csökken a tíz évvel korábbi adatokhoz képest, ebből 5000 a természetes fogyás, 2000 a migráció és szintén 2000 az asszimiláció hatására bekövetkezett csökkenés. Kárpátalján szintén kérdőjeleket vet fel a cigányság helyzete. 2001-ben 14 ezren vallották magukat romának, viszont a demográfus felmérése szerint valós lélekszámuk ekkor 32 ezer volt, 2011-re pedig 40 ezren lesznek. Természetesen kérdés, hogy milyen nemzetiségűnek vallják majd magukat, és itt akár az egyszerűsített honosításnak is szerepe lehet, tekintetbe véve, hogy ezzel uniós állampolgárokká válhatnak. Szerbiában a 2002-es népszámlálási adatok szerint 290 207 magyar él – ez a lakosság 14,28 százaléka. A korábbi, 1991-es adatokhoz képest 49 284 fős csökkenés tapasztalható – akkor még a lakosság körében 16,7 százalék volt a magyarok aránya – ismertette az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője, Badis Róbert. A vajdasági magyarság demográfiai értelemben elöregedett népesség: 43 év fölötti az átlagéletkoruk. Míg 2002-ben az élve születések közt 14,1 százalék volt a magyar anyák által szült gyermekek aránya, 2009-ben ez már csak 11,6 százalékot tett ki. A problémát tovább árnyalja, hogy Szerbiában az anya nemzetisége alapján határozzák meg az újszülöttek nemzetiségét, a magyarok körében viszont 25 százalékos a vegyes házasságok száma. Márpedig egy olyan családban, ahol a férj szerb, a feleség pedig magyar, nincs garancia arra, hogy a gyerekük magyar identitással fog rendelkezni. A természetes fogyást tovább gyorsítja az a tény, hogy az elhalálozásoknál 18,4 százalék a magyarok aránya. A születési és elhalálozási számok alapján a fogyatkozás mértéke évente körülbelül 3000 fő, vagyis kizárólag a természetes szaporulat miatt megközelítőleg 30 ezerrel csökkent a vajdasági magyarok száma az utóbbi tíz évben. Ehhez még hozzászámolandó az asszimiláció (a vegyes házasságok aránya 25 százalék), a migráció (2002–2008 között 4166 ukrán állampolgár szerzett magyar állampolgárságot), viszont a másik három nagy határon túli magyar közösségtől eltérően itt nem befolyásoló tényező a kis létszámú cigányság. Kiss Tamás és Csata István hazai kutatók 2007-ben elvégzett vizsgálata megállapította: az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt népesség-előreszámítása szerint 2032-re a magyarok száma 1 millió főre csökken, ami 2002 és 2032 között összességében 29 százalékos fogyást jelent. Idén végzett újabb kutatásuk Hargita megye magyar, roma és román népességének előreszámítására korlátozódik, és több új elemet vezet be – például másként tagolták a régiókat, illetve ezúttal nem azokat számították romának, akik annak vallották magukat, hanem azokat, akiket a közösség tart annak. A két kutató ezt a két kutatását ismertette röviden az előadássorozat keretében, kihangsúlyozva, hogy a magyar lakosság becslésekor a magyar identitású romák mellett szintén bizonytalansági tényezőt jelent az ország kétmilliós migrációs „kintlevősége”. Becsléseik szerint a 2011-es népszámláláskor mintegy 1,29-1,3 millió román állampolgár fogja magát magyarnak vallani, ugyanakkor nem biztos, hogy ez a magyar népesség arányának a csökkenését jelenti majd. Az ismertetett adatok tükrében az utóbbi tíz évben a Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40-45, míg Erdélyben 120-130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma, tehát a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230-250 ezerrel kevesebb ember tartozik, mint 2001-ben. Vasárnap (Kolozsvár) 2011. május 16.A szórvánnyal való foglalkozás a nemzet önvédelmeA Kárpát-medence magyar szórványstratégiájának az elõkészítése volt a feladata a Szórvány és nemzetépítés címû nemzetközi konferenciának, amelyre május 13-14-én került sor a temesvári Bartók Béla Líceumban. A tanácskozás résztvevõit Répás Zsuzsanna államtitkár köszöntötte, aki ez alkalommal elmondta: 2010 óta kiemelten fontos a magyar kormány számára a külhoni magyarság helyzete és ezen belül is prioritást élveznek a szórványközösségek. Ezért létrehozták a MÁ�?RT két új albizottságát, amelyek a Kárpát-medencei szórványközönségekkel és a nyugati diaszpórával foglalkoznak. A Kárpát-medencei szórvány albizottság elnöke dr. Bodó Barna és feladata a szórványstratégia kidolgozása, ebbe épülnek majd be a temesvári konferencia tapasztalatai. Répás Zsuzsanna azt is jelezte: az a cél, hogy a szórványközösségeket ne csak a támogatások tartsák életben, hanem önállóan is életképes közösségekké váljanak. A konferencia elsõ napján a szórványkutatók és a politikusok elemezték a Kárpát-medencei magyar szórványközösségek helyzetét. Dr. Biczó Gábor (Miskolci Egyetem) az asszimiláció fogalmának különféle értelmezéseit elemezte, hangsúlyozva: többség és kisebbség élhet úgy is együtt, egyensúlyban, hogy nem történik asszimiláció, ennek az esetnek különös jelentõsége van egy szórványstratégia kidolgozása szempontjából. Dr. Gyurgyik László a felvidéki magyarság elszórványosodásának folyamatát mutatta be statisztikai adatokkal, demográfiai térképekkel illusztrálva. Dr. Bodó Barna elõadása során arra hívta fel a figyelmet, hogy szórvány fogalma szellemi hungarikum, a többi Kárpát-medencei nemzet nem tesz különbséget a szórvány és a diaszpóra fogalma között. A dr. Balogh Balázs (az MTA Néprajzi Intézetének igazgatója) moderálta panelbeszélgetés során Kárpát-medencei politikusok értékelték az erdélyi, délvidéki és felvidéki szórványközösségek helyzetét. Székely István (RMDSZ) a szórványkollégiumok és a magyar házak hálózatának kialakítását tartotta a legfontosabbnak, hangsúlyozva, hogy a szórványközösség külsõ támogatás nélkül nem tudja megõrizni identitását. Toró Tibor (EMNT) szerint a szórványstratégiát ki kell emelni a pártpolitikai csatározások körébõl és csak konszenzusos alapon lehet kidolgozni, ugyanakkor a szórványstratégia a nemzetstratégia része kell legyen. A konferencia második napján a szakemberek mellett az egyházak és a civil szervezetek képviselõi is kifejthették álláspontjukat a szórványközösségek helyzetével kapcsolatosan. Rendkívüli eredményekrõl számolt be Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke: a Kallós és a Téka Alapítványoknak a mezõségi szórványban sikerült több mint 200 fiatal számára a magyar nyelvû oktatást, a pezsgõ kulturális életet biztosítani, akikben sikerült feléleszteni alig pislákoló magyar identitásukat. Nagy gondot okoz, hogy sem a román, sem a magyar állam nem veszi ki részét a két intézmény mûködtetésébõl. A Csete �?rs moderálta panelbeszélgetés során, amelyben részt vett Csûry István református püspök, a csángóföldi Hegyeli Attila, a kárpátaljai származású Gecse Géza, a brassói Toró Tamás és a temesvári Halász Ferenc is, a szórványstratégiába beépítendõ kulcsfogalmakat, a szórvány fogalmának pozitív értelmezéseit keresték a résztvevõk. �?rdekes volt a pusztinai Hegyeli Attila megközelítése, aki szerint a szórványra nem áldoz a magyar kormány, hanem befektet, hiszen gazdasági téren hatványozottan megtérülhet a szórványra elpazarolt pénz. A temesvári tanácskozást azzal a szándékkal hívtuk össze - nyilatkozta a Nyugati Jelennek dr. Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke -, hogy összegezzük azokat az elméleti, illetve szakpolitikai kérdéseket, amelyek a szórvánnyal kapcsolatosan felmerülnek. �?gy vélem, minden résztvevõ számára hozott újat ez a konferencia. Ha arra gondolunk, hogyan írta le Balázs-Bécsi Attila az intézményépítést, amit õk a szórványban végeznek civilként, erre nem úgy kell tekinteni, hogy õ egy hõs, hanem azt kell megnézni: kik azok, akik elmulasztják az ilyen akciók mellé való odaállást. Erdei Ildikó elõadásából hallhattuk, hogy a szórványban mûködõ magyar iskolának a nyelvi kisebbségi szocializációs feladatokat is fel kell vállalnia. Ezeket az új értelmezéseket végig kell gondolni, hihetetlenül nagy feladatok elõtt állunk. Ahhoz, hogy a nemzet a pozitív önértelmezés jegyében tudjon tovább lépni, a szórványt be kell emelni a pozitív diskurzusba. Nincs közösség határ nélkül - a nemzeti közösségnek a természetes határa a szórvány. A politikusok számára mentalitásváltást kell jelentenie annak, hogy a szórványt nem támogatni kell, hanem a szórvánnyal való foglalkozás a nemzet önvédelme. Ha szórvánnyal foglalkoznak és biztosítanak számára olyan eszközöket, amelyekkel a szórvány képes a hosszú távú megmaradásra - a saját nemzetét védi, aki ezt cselekszi! Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2011. május 18.Szórványkonferencia TemesvárottA rendezvény utolsó hozzászólója, a dél-erdélyi Lippán élõ Szebán Ferenc szerint nemzeti és nem nemzetközi volt a kétnapos temesvári konferencia. Lássuk be, volt igazság abban, amit mondott, bár ez alkalommal inkább örülhetünk, hogy több országból jöttek elõadók. �?s annak is, hogy jobb késõn, mint soha. Május 13-án ugyanis ennek a jegyében kezdte mondandóját a konferencia elsõ határon túlról érkezett vendége, Répás Zsuzsanna államtitkár, aki szerint: 2010 óta a magyar kormány számára kiemelten fontos a külhoni magyarság helyzete és ezen belül is prioritást élveznek a szórványközösségek. Ezért alakította meg a közelmúltban a magyar kormány a MÁ�?RT két új albizottságát, amelyek egyike a Kárpát-medencei szórványközösségekkel, míg a másik a nyugati diaszpórával foglalkozik. Az államtitkár asszony azt is elmondta, hogy a Kárpát-medencei szórvány albizottság elnökévé, a mostani rendezvény fõszervezõjét, Bodó Barnát nevezték ki, akinek a legfõbb feladata e stratégia kidolgozása. A Szórvány Alapítvány létrehozójaként ismert Bodó Barna a Szórvány és nemzetépítés nevet adta a rendezvénynek, amelyen Répás Zsuzsanna azt is hangsúlyozta: cél az is, hogy a szórványközösségeket ne csak a támogatások tartsák életben, hanem képesek legyenek önállóan is mûködõ közösségekké válni. A konferencia elsõ napján, Temesvár egyetlen magyar nyelvû középiskolájában, a Bartók Béla Líceumban a Miskolci Egyetemen tanító Biczó Gábor kultúrantropológus az asszimiláció fogalmának különféle értelmezéseit sorolta, hangsúlyozva: többség és kisebbség élhet együtt úgy, hogy egyik a másikat nem asszimilálja, aminek döntõ jelentõsége lehet a szórványstratégia kidolgozásakor. A Selye János Egyetem oktatója, Gyurgyík László szociológus a felvidéki magyarság elszórványosodásának folyamatát demográfiai térképekkel és statisztikai adatokkal tette érzékletessé. Ladányi Lajos, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának szórványszakértõje arról beszélt, hogy nemcsak az anyaország, hanem a külhoni magyarság körében is szükséges a szemléletváltás, mivel a szórvány visszaszorulása - az õ tapasztalatai szerint - a gyakorlatban a szomszéd népek terjeszkedését és a szórvány asszimilálását jelenti, ami szerinte borzasztó. A délvidéki Csorba Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábban a Tisza völgyében és a Vajdaság északi részén tömbben élõ magyarság - néhány települést leszámítva - napjainkra szórványhelyzetbe került. Sürgõsen tenni kellene valamit ennek a folyamatnak a fékezésére - mutatott rá az újvidéki egyetem oktatója. Bodó Barna elõadásában a szórvány fogalom értelmezésére vállalkozott, ugyanis az eltérõ és nem eléggé pontos értelmezések szinte lehetetlenné teszik a szórványokról való értõ és a helyzetet értelmezõ nyilvános beszédet. A szórvány a kulturális nemzet határa - a Kárpát-medencében egyetlen nemzet esetében sem esik egybe a kulturális és a politikai nemzet határa - ezért a szórványért vállalandó felelõsség a nemzet egészéért való fellépés. A nemzetszemlélet jelentõségére is felhívta a figyelmet. Az a mód, ahogyan az anyaország viszonyul szórványaihoz, az illetõ ország nemzetpolitikájának a függvénye: jelentõs eltérések mutatkoznak például a német, a román illetve a magyar nemzetpolitika között. A románok ugyanis például a román állam 1859-es létrejötte óta mindig is erõteljesen a területre koncentrálnak, míg a magyarok szemlélete közösségelvû. Hangsúlyozta, hogy a többi Kárpát-medencei nemzet nem tesz különbséget a szórvány és a diaszpóra fogalma között, míg a magyarok - igen, akiknek megközelítésmódja eltér az õket körülvevõ, többi nemzetétõl, így a románokétól is. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatója, Balogh Balázs kalotaszegi munkáját az amerikai asszimiláció-kutatásokkal vetette össze. Az általa vezetett szekció-beszélgetésben az RMDSZ szakértõje, az egyébként szórványközösségben felnõtt Székely István a kollégiumok és a magyar házak hálózatának kialakítását tartotta kulcsjelentõségûnek. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezetõ elnöke, a nagyvárosi, konkrétan a temesvári szórványban élõ Toró T. Tibor szerint a szórványstratégiát konszenzusos alapon lehet kidolgozni, hiszen annak a nemzetstratégia részének is kell lennie, ez pedig csak akkor tud kellõ hatékonyságú lenni, ha minden politikai irányzat támogatását bírja, és nem képezi pártpolitikai csatározások tárgyát. Közös feladat a nagyvárosi szórványmagyarság identitásának védelme. Temes megye ötvenezres lakosságának a fele például néhány településen szétszórva él, míg a másik fele Temesváron. Azokról, akik nem Temesváron laknak, pontosan tudják, hogy milyen körülmények között élnek, de a megyeszékhelyen élõ embereknek csupán az egyharmada látható a többiek rejtõzködõ magyarok. Vannak közöttük olyanok, akik magyarul már nem is beszélnek, viszont a népszámlálások alkalmával - ennek ellenére - mégis magyarnak vallják magukat. Ezek megtalálása és megszólítása komoly feladat - fogalmazott Toró. Miközben a szórványtelepülések identitásuk fenntartásához több forrást igényelnének, a Vajdaságba irányuló támogatások nagyobbik része az utolsó két évtizedben a többségi területekre érkezett. Legalábbis a délvidéki Zsoldos Ferencnek ilyen tapasztalata volt, amikor a Magyarországról érkezõ támogatások szerkezetét vizsgálta. Az egyetlen kivételt talán az Apáczai Közalapítvány támogatásai jelentették - hangzott el. A konferencia következõ, szombati napján az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója, Csete �?rs mutatta be a vendégeket. A Szegedi Egyetemen tanító Barna Gábor antropológus a szomszédos országok római katolikus egyházaiban, illetve azok intézményeiben elfoglalt magyar pozíciókat és az ebbõl következõ tanulságokat ismertette. Romániában - a Bánságban is - a katolikus egyházban a magyar hívek többséget alkotnak, míg Szlovákiában kisebbséget, s ennek megfelelõen más és más ezeknek az intézményeknek a politikája és magyar érdekérvényesítõ képessége is. Ilyés Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének fõmunkatársa a felvidéki Zoboralja szórványosodásáról tartott elõadást. Erdei Ildikó temesvári pszichológus különbözõ szintû kétnyelvûség-vizsgálatainak eredményét ismertette. Elõadásából kiderül annak az oka is például, hogy miként lehetséges, hogy Temesvár egyetlen magyar nyelvû középiskolájában a gyerekek egymással a szünetben románul beszélgetnek. Fel kell hívni a tanárok figyelmét arra, hogy ne bánjanak ilyenkor a magyar diákokkal gorombán akkor sem, ha a gyerekek nem beszélnek tökéletesen magyarul, mert ezzel elriaszthatják õket - hangzott el. Horváth Zsófia, a Sapientia Marosvásárhelyen lakó pszichológus elõadója az erdélyi magyar fiatalok én-képérõl tartott elõadásában elmondta, hogy a városi és a falusi diákok között fedezhetõ fel éles határ. A szamosújvári Balázs-Bécsi Attila azt foglalta össze, hogy a Kallós és a Téka Alapítványnak a mezõségi szórványban hogy sikerült több mint 200 fiatal számára a magyar nyelvû oktatást biztosítani. A Téka Alapítvány elnöke azt is elmondta: az is nagy gondot okoz, hogy sem a román, sem a magyar állam nem veszi ki a részét a két intézmény mûködtetésébõl. Projektekbõl próbálunk eltartani központokat, pedig a mûködtetés állandó forrásokat igényelne! - fogalmazott Balázs-Bécsi. Csûry István református püspök az egyház szórványgondozó munkája során tapasztaltakat ismertette. A székelyföldi származású, de tíz éve immár a moldvai Bákóban tevékenykedõ Hegyeli Attila kiemelte, mekkora a jelentõsége annak, hogy a divatnak köszönhetõen Csángóföld a közérdeklõdés tárgyává vált, ami jelentõs mértékben könnyíti munkájukat. Szerinte egyébként a szórványra a magyar kormány nem áldoz hanem befektet, hiszen hatványozottan megtérül az erre fordított pénz. Gecse Gézát, a Magyar Rádió szerkesztõjét Bodó Barna az Aspektus vitaestek szervezõjeként mutatta be, aki elmondta, hogy - a siker érdekében - szórványügyben nemcsak az erdélyiek, hanem a magyarországiak meggyõzésére is szükség van. Ebben teljesen egyetért Csete �?rssel, de a téma kommunikációjának a fontosságát nem lehet elég erõteljesen hangsúlyozni. A brassói Toró Tamás és a temesvári Halász Ferenc a szórványstratégiába beépít 2012. augusztus 23.Tranzit - Nem szabad a népszámlálási adatokból nemzethalált vizionálni Nem szabad a népszámlálási adatokból "nemzethalált vizionálni", bár kétségtelen, hogy a statisztikák szerint Erdélyben, a Vajdaságban és a Felvidéken is fogy a magyar, egyre kevesebben vállalják magyar identitásukat, vallják magukat magyar nemzetiségűnek - hangoztatta Székely István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkár-helyettese csütörtökön a "Tranzit - Fesztivál a határon" közéleti találkozó előadójaként Kőszegen. Abban a népszámlálási kampányban, amelyet tavaly folytattak Romániában, az RMDSZ megpróbált a negatívumok helyett tudatosan azokra a pozitív folyamatokra fókuszálni és ráerősíteni, amelyek az erdélyi magyarság körében fellelhetők - mondta. Kolozsvár főterén vasárnap a tűzijáték előtt 18 ezren énekelték a magyar himnuszt, a magyar közösség érezhetően magára talál, miközben a statisztikák szerint Kolozsváron a népszámlálás adatai szerint a korábbi 60 ezerrel szemben csupán csak 53 ezren vallották magukat magyarnak - fűzte hozzá. Badis Róbert szociológus, a vajdasági Identitás Kisebbségkutató Műhely munkatársa szerint viszont attól függetlenül, hogy magára talál egy közösség, nagyon is számít a számaránya. Szerbiában egyre több az olyan település, ahol a kisebbség létszáma miatt egyszerűen már nem alakul ki a magyar öntudat, alig tarthatók az identitást meghatározó hagyományok - fogalmazott. Gyurgyík László szociológus, a felvidéki Selye János Egyetem oktatója szerint a szlovákiai magyarság szempontjából a magyarság számának alakulása meghatározó, hiszen tíz éve 520 ezer magyart számoltak össze, az volt a kérdés, hogy félmillió alá csökken-e a számuk. A kisebbség létszáma Szlovákiában azért is lényeges, mert köztudott, hogy egy-egy településen vagy közigazgatási egységben a 20 százalékos arány megszabja a nyelvhasználati lehetőségeket, és befolyásolja a kultúrára szánt támogatásokat is - tette hozzá. Székely István elmondta: a 2002-es népszámlálási adatok alapján a romániai magyarok száma 1 millió 431 ezer, ami az ország lakosságának 6 százaléka. A 2011-es ideiglenes népszámlálás alapján a romániai magyarok száma 1 millió 237 ezer fő, az ország lakosságának 6,5 százaléka, vagyis ezek szerint a fogyás 194 ezer fő. Badis Róbert közölte: a Vajdaságban 2002-ben 209 ezer magyart számoltak össze, becslések szerint a népesség évente háromezerrel csökken, a migráció és az asszimiláció miatt további évi ezerötszáz fő a veszteség, ha tehát ezt összeadjuk, évente 4500, tíz év alatt 45 ezer emberrel csökken a magyarok száma. Gyurgyík László elmondta: Szlovákiában 2001-ben 520 ezer magyart számoltak össze, az azt megelőző évtizedben 47 ezer fős volt a fogyás. A legutóbbi népszámláláskor 458 ezer magyart mutattak ki, tehát tíz év alatt a statisztika szerint 65 ezer fős volt a fogyás, de a válaszadók 7 százalékának ismeretlen maradt a nemzetiségi hovatartozása. MTI 2012. augusztus 24.Hétfőn kezdődik a Rákóczi Szövetség idei Kárpát-medencei főiskolás táboraImmár 24. alkalommal rendezi meg a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei Főiskolás Táborát, 2012. augusztus 27. és szeptember 1. között a szentendrei Pap-szigeten. A környező országok magyar diákszervezetei mellett Csehországból is érkeznek a táborba résztvevők, akiknek politikai, gazdasági és szociológiai témákban is tartanak előadásokat. Prágától Székelyudvarhelyig összesen 21 külhoni és magyarországi diákszervezet 110 egyetemistáját és főiskolását várják a Rákóczi Szövetség immár 24. Kárpát-medencei Főiskolás Táborába - mondta el az MTI-nek Csáky Csongor, a szövetség főtitkára. A rendezvény célja az, hogy lehetőséget biztosítson a leendő Kárpát-medencei magyar értelmiség kapcsolatok kialakítására és megerősítésére, a Kárpát-medencei magyar egyetemi szervezetek együttműködésének segítése. Emellett a rendezvény előadásaival a tájékozódást és a szakmai felkészülés lehetőségét is nyújtja a hallgatóknak a közélet, a gazdaság, a tudomány és a kultúra területén. A Konrad Adenauer Alapítvány támogatásával megvalósuló tábort Hans Kaiser, az alapítvány magyarországi irodájának igazgatója nyitja meg hétfőn. Kedden délelőtt előadást tart Boross Péter, volt miniszterelnök, Takaró Mihály, irodalomtörténész, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Délután kerekasztal-beszélgetést tartanak Halzl Józseffel, a Rákóczi Szövetség elnökével, majd Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökét és Őry Péter, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) alelnökét hallgathatják meg a táborozók. Szerdán délelőtt Gémesi György, Gödöllő polgármestere köszönti a gödöllői kastélyban az odalátogató diákokat. Délután a táborban Csomós Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese és Csaba László, közgazdász tart előadást. Csütörtökön délelőtt Pozsgay Imre, egyetemi tanár, Gyurgyík László, felvidéki demográfus, szociológus, majd a délutáni kerekasztal-beszélgetésen Auer János és Koltay András, a Médiatanács tagjai következnek. Utánuk Budai J. Gergő, az Invitel Távközlési Zrt jogi és szabályozási vezérigazgató-helyettese, Ferencz I. Szabolcs, a MOL kommunikációs igazgatója, majd Zichy László, pszichológus előadását hallgathatják meg a résztvevők, akiknek esténként zenei, napközben pedig kulturális programokat is szerveznek - olvasható a Rákóczi Szövetség közleményében, amelyet pénteken juttatott el az MTI-hez MTI 2012. szeptember 24.Félmillió új magyar lesz 2014-reEddig mintegy 320 ezer állampolgársági kérelem érkezett, a választási ciklus végére meglesz a félmillió, esküt tett új magyar állampolgár – mondta Semjén Zsolt hétfő este Budapesten, a Szent István Társulat rendezvényén. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes beszámolt arról, hogy 270 ezren tették le az állampolgársági esküt, ennek fele névváltoztatási kérelemmel is járt. Elsősorban Erdélyben és a Vajdaságban zajlik a honosítás, de a világ minden tájáról érkeznek kérelmek – közölte a kormányfő kereszténydemokrata helyettese. Az elutasítások száma fél ezrelék alatt van, ezek nagy része abból adódik, hogy az érintettek nem hajlandók bizonyos hiánypótlásra, elégtelen a magyar nyelv ismerete, és nem is hajlandók a tanulására. Kis részük csak az, akik büntetett előélet vagy nemzetbiztonsági kockázat miatt nem kaphatnak állampolgárságot – mondta Semjén. A politikus ismét leszögezte: ez nem valamiféle kvázi-állampolgárság, nincs A és B kategóriájú állampolgár. A miniszterelnök-helyettes – aki előadásában felhívta a figyelmet az alaptörvény határon túli magyarokat érintő passzusára is – azt mondta: az elszakított területeken és a diaszpórában az asszimiláció nagyon felgyorsult. Ennek fenyegetésével szemben a hagyományos támogatási formák már nem elégségesek, erős impulzusra van szükség, és ez az állampolgárság megadása, ami a nemzet közjogi egyesítésével azonos – jelentette ki, hozzátéve: ez a lehetséges válasz Trianonra, és a mai körülmények közötti folytatása a Szent István-i államalapításnak. Szlovákiával meg kell egyezni Kitért arra, hogy előbb vagy utóbb meg kell állapodni Szlovákiával, hiszen az állampolgársági törvény nemcsak az egyetemes emberi jogokkal, az unió alapértékeivel és a szlovák alkotmánnyal ellentétes, hanem szlovák nemzeti szempontból a józan ésszel is. A szlovák nyelvtörvény alapján az állampolgárságuktól megfosztottak kilencven százaléka nem is magyar. Hoztak egy szabályt a magyarok ellen, és azokat sújtják, akiknek nincs közük a magyar ügyhöz – állapította meg a miniszterelnök-helyettes. (A felvidéki magyarság drasztikus fogyásának legfőbb oka a magyarok országosnál alacsonyabb termékenysége, valamint hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek meghatározó többsége a többségi nemzethez tartozónak, szlováknak vallja magát – állapította meg legfrissebb elemzésében Gyurgyík László szociológus.) Ukrajnában nem a kárpátaljai maroknyi magyar miatt van probléma az állampolgársággal – folytatta. Semjén szerint a félelem a Dnyeperen túl élő mintegy 20 millió orosz miatt van. Attól tartanak, hogy ha tömegesen veszik fel az állampolgárságot, akkor az veszélyt jelent Ukrajnára – jegyezte meg. Szólt még a határon túli magyarságnak jogsegélyt nyújtó Nemzeti Jogvédő Hivatal felállításáról, és úgy fogalmazott: „emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket tűzön-vízen át érvényesítjük”. Kitért arra is, a tömbmagyarság esetében a területi, a szórványmagyarság esetében a kulturális autonómia a megoldás. Ha Európában más népeknek lehet autonómiájuk, akkor „mi sem vagyunk alább valóak” – fogalmazott Semjén Zsolt, aki ismét megerősítette: az etnikai alapú magyar pártok mellett állnak ki, őket tekintik elsősorban szövetségesnek. Szavazati jog A külhoni magyarság esetében a listás, levélben való szavazásra van lehetőség – tért át egy másik témára, és hangsúlyozta: mindenki számára biztosítják majd a postai úton való voksolást. A Bethlen Gábor Alap létrehozását ismertetve kiemelte: a határon túli magyarság támogatására ilyen összeg, mintegy 15,5 milliárd forint, még nem állt rendelkezésre. Az oktatás–nevelési támogatást minden gyermek számára biztosítják, aki határon túl magyar iskolába jár, 250 ezer gyermek után utal a magyar állam 20 ezer forintot – jelezte. BuL Forrás: MTI MNO lapozás: 1-18
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
